Haláltól félve még, de élni már meguntam, mint bárka, mely dagály s apály kényén libeg, van lelkem iszonyú hajótörésre útban. – Paul Verlaine – Gyötrelem

Haláltól félve még, de élni már meguntam, mint bárka, mely dagály s apály kényén libeg, van lelkem iszonyú hajótörésre útban. – Paul Verlaine – Gyötrelem

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor – ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek. – József Attila
